A héten péntekre elkészült a lábazati (nem pincézett) rész sávalapja. Az időjárás nem volt mellettünk, a felázott talajt a markoló borzalmasan széttúrta, most a telek nem védett része egy sártenger a legrosszabb fajtából (agyag és föld keveréke, jól felázva).
Még a kerítésen kívül is bele tudtam a kocsival ragadni a fűbe.
Lépcsős alapra van szükség, mert a pinceszint alapjáról indul és a "normál" (az agyag miatt a szokásosnál mélyebbre eresztett) sávalapig lépked fel. A mélyítésre azért volt szükség, hogy az alap alatti agyag ne száradjon ki, időjárás-független legyen a víztartalma. Mert ha kiszárad, zsugorodik. Ezért került 150 cm mélyre az alap alja a tervezett talajszinthez képest.
Persze, a kivitelezőnek mindig van magyarázata, miért nem tudja a terv szerint csinálni (talajvíz, időjárás, "a statikus csak túlbiztosította", ezért azt javaslom minden kedves olvasómnak, hogy ezeknél a kritikus műveleteknél legyen a helyszínen. Ugyanis ezek a részletek később nem látszanak, a nap végére senki meg nem mondja majd, milyen mélyről indul az alap valójában. Nekem sikerült szabadnapot kivennem erre a napra, és jól is tettem.
Például megakadályoztam, hogy az alaphoz rendelt mixerbetonból maradt C16-osból öntsék ki a C25 minőségűre előírt pilléreket. Vittem nekik cementet, hogy még borítsák a mixerbe és javítsák fel a betont, mielőtt a pillérekbe kerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése