A lélegző fal

Több ismerősöm is felhördült annak hallatán, hogy EPS-zsalus házat szeretnénk, mondván, hogy nem elég, hogy betonból építünk, hanem még be is „dunsztoljuk” a falakat, miért nem építünk egészséges téglából, ami lélegzik. Körüljártuk a témát, és kiderült, hogy a falak csak a mesében és a kőzetgyapot reklámokban lélegeznek.

Szerintem a legenda úgy alakulhatott ki, számos téglaházban élő, és rosszul záródó ablakokkal rendelkező ember megelégelte a magas fűtésszámlát, leszigetelte a házát, és kicserélte a nyílászárókat, így leállította a gyenge minőségű ablakoknak köszönhető „láthatatlan” szellőzést. Sokan el sem tudják képzelni, hogy a korszerűtlen ablakok szerkezeti hiányosságaiból adódóan, vagy egy hibás beszerelés következtében akár 2-3 óra alatt kicserélődik a teljes lakás levegője ablaknyitás nélkül is.

De lássuk a szakértők véleményét:

A meztelenmedve.hu-n olvastam egy érdekes cikket a témában, ahol leírják, hogy „egy átlagos család a fűtési periódus alatt (7-9 hónap) 1500-2000 kg vizet szabadít fel vízgőzként (főzés, fürdés, zuhanyozás, 2-4 ember lehelete, stb.) egy átlagos házban. Ebből egy családi házban, a teljes 120 nm külső falfelületen diffúzió (tehát kiáramlás és párolgás) révén legfeljebb 250 kg kerül elvezetésre szigeteletlen fal esetén.”

Tehát a szigeteletlen téglafal tényleg lélegzik, de annyira kis mértékben, hogy egyáltalán nem érzékelhető a ház belső klímájában.

Az Austrotherm honlapján lévő cikk már egy kicsit tudományosabb, ez talán meggyőzőbb azok számára, akik elérzékenyülnek a szummák és delták láttán : http://www.austrotherm.hu/media/dokumentumok/sajtoszoba/pitomester_2006._4._szam_lelegzik_2_.pdf .

A levont következtetés azonos:

„A tömör téglából épült, átlagos lakás külső falain keresztül a teljes páraáram 0,5 - 3%-a halad át – ez a nem számottevő eltérés elsősorban a szellőzés hatásfokától és a helyiségben termelődő nedvesség mennyiségétől függ, kisebb mértékben pedig a falak hőszigetelésének fajtájától, valamint a külső levegő páratartalmától.

Tehát a külső falak nem képesek még részben sem átvenni a szellőzés szerepét pára-eltávolításban, mivel a vízpára-kilépés nagysága többszörösen nagyobb annál a mennyiségnél, amelyik valóságos körülmények között diffúziós úton át tud haladni a lakás külső falain, még akkor is, ha lemondanánk ezeknek a falaknak polisztirol-habbal való hőszigeteléséről.”

A MEPS honlapján Szatmári Zoltán alkalmazástechnikai mérnök véleménye:

„ Tömör téglából épült, átlagos lakás külső falain keresztül a teljes páraáram 0,5-3%-a halad át. A külső falak a pára eltávolítását tekintve nem képesek még részben sem átvenni a szellőzés szerepét (az eltávolítandó vízpára mennyisége többszöröse a valós körülmények között a lakás külső falain diffúziós úton áthatoló párának). A páradiffúzió mértéke elsősorban a szellőzés hatásfokától és a helyiségben termelődő nedvesség mennyiségétől függ és csak csekély mértékben a falak hőszigetelésének fajtájától ill. a külső levegő páratartalmától.

 A helyiségek páratartalmának szabályozásáért nem lehet a külső falakat felelőssé tenni.”