Ma elkészült a teljes vasalás. Nemcsak a hiányzó felső vasak (ezek már tegnap bekerültek), de az emeleti Isoteq fal induló tüskéi is (azok a bizonyos pillérszerű vasalatok). Valamint betettük a szoknyatető szelemen-csavarjait is. Azért nem ment olyan könnyen, ahogy hangzik.
Sajnos a megbízható vállalkozóm alvállakozóként működő vas-szerelők teljesen elszúrták a majdani emeleti falakat bekötő U-vasak elhelyezését (némelyiküket 15-20 centivel is sikerült arrébb tenniük). Miután ezzel reggel szembesültem, hirtelen mára szabadságot kellett kivennem, hogy egész nap a tetőn méregethessem a vasakat és tegyek mindent a helyére. Reggel megtaláltuk azokat a vasakat is, amiket a vas-szerelő csapat nem tett be, de nem akartak lebukni, hát eldugták azokat. Mivel elég izmos, jellegzetes példányok voltak (12-es átmérőjű, formára hajlított fő vasak), kis méregetés után megtaláltam a terven a helyüket és betettük őket a kőművesek segítségével. Megegyeztünk abban, hogy nem ez az alvállakozó fogja a következő födémünket szerelni.
Szerencsére a pótlás még a Műszaki Ellenőr kiérkezése előtt megtörtént, ezért őt nem kellett sokkolni a kimaradt vasak látványával.
Ismét csak azt tudom javasolni sorstársaimnak, hogy tanulják meg olvasni a terveket, járjanak a dolgok után és ellenőrizzék maguk is, hogy azok, akik elvileg értenek hozzá, mert ebből élnek, elég precíz munkát végeznek-e. Ugyan biztos nem dőlt volna össze a ház a hiányzó mindössze négy, de elég vastag vas miatt, de például az emeleti falazásnál a függőleges vasak utólagos befúrogatása már nagyon rosszul esett volna. Épp elég volt a földszintnél ezt végigcsinálni.
