A (leginkább külföldi) internetes irodalom és szakkönyv tanulmányozása során bukkantam néhány érdekességre, amit itt közzétennék, mert a magyar "lelőhelyeken" nemigen beszélnek erről, vagy csak nehezen lehet felkutatni. A magyar nyelven kiadott szakirodalomból teljesen hiányzik a gyakorlatias megközelítés. Itthon vannak a drága, vékony "Csináld Magad" barkács-könyvek, amikben a mosdó felszerelésénél komplikáltabb műveletekre már a "bízza szakemberre" szerepel, és a másik véglet, az egyetemi szintű tananyagok. Sok képlettel és levezetéssel. A kétfajta könyv között pedig "üres a polc".
Tehát amit eddig megtanultam:
- A szivattyúk bemeneti oldalától minél messzebb kell tenni a szelepeket, amik turbulenciát okozhatnak. Erre 10x csőátmérőnyi távolságot kérnek, nekem kb 10cm sikerült, ami kb 5x csőátmérőnyi csak, remélem, azért elég lesz. De ha nem, legalább tudom, hol keressem a hibát.
- A fordított-U alakú csőszakaszokon levegő "csapda" alakulhat ki, az ide beszorult levegő nehezen tud távozni. Vagy a vízbe tud beoldódni és akkor nagyon lassan elfogy (ehhez az kell, hogy víz ne legyen már oxigénnel telítve), vagy a víz magával tudja ragadni és így eljut buborékok alakjában a légtelenítő hely(ek)re.
A fordított-U szakaszokban a lefelé irányú áramlás kevéssé tudja elszállítani a buborékokat, mert azok inkább felfelé törekednek, ezt mindenki tapasztalja. Van egy kritikus sebesség, amit ha elér a lefelé áramló víz, akkor már képes kiüríteni a csapdát. Ezt a sebességet 2 láb/m-ben azaz kb 0.6m/s-ban adja meg az irodalom. Ugyanitt a zajok és korrózió ellen 4 láb/m (hazai irodalomban 1m/s, ami kicsit kevesebb) maximális sebességet kérnek, tehát nem túl nagy a mozgástér.
Nálam a kazánköri visszatérő ágban keletkezett ilyen "csapdahelyzet", ráadásul a 0.6m/s-ot sem tudom garantálni, hosszú is a lemenő ág, tehát ezt a szakaszt légteleníteni kell, ez látszik a lenti nagy rajzon is (a narancssárga Luflo cső kék kimenete felett). Lehet, sokan azt mondanák, ez felesleges, de inkább beterveztem, mert nem látok bele a csőbe.
- A fűtési zajok egyik gyakori okozója a rossz helyre felszerelt tágulási tartály. Célszerű helye a szivattyú(k) szívó, belépő oldalán van, hogy a szivattyúzás beindulásakor a fűtési körökben (a szivattyúk kilépő oldalán) a nyomás minél magasabb legyen, nagyobb nyomáson ugyanis a levegőbuborékok nem válnak ki. Ha a nyomott (kilépő) oldalon lenne a tartály, akkor a keringés beindulásakor akár negatív nyomás is kialakulhat, ami levegősödéshez és a szivattyúk kavitálásához is vezethet. Ezt a külföldi irodalom a "Pump Away" elvnek nevezi. Azaz a tartály felől pumpáljunk, mert a tartály az "állandó nyomási pont" helye, ahol a víz keringésétől/nem keringésétől , azaz a szivattyúk mozgásától függetlenül azonos marad a nyomás (mert a víz térfogata a keringéstől nem változik meg, ezért a tartály "lufijában" is azonos marad a levegő térfogata, tehát a nyomása is, emiatt pedig a víz ottani nyomása is).
A piros (meleg) előremenő szakaszon ott a mikrobuborék-leválasztó, az előírt helyen (a lehető megmelegebb ponton, mert itt lesz jó levegő-kiválás, lásd a lábosban melegített víz esetét)
Ha a kazánban nem lenne szivattyú, ez lenne a preferált helye a tágulási tartálynak, de én az osztóblokk egyik "kék" kimenetére tettem, a kazánköri szivattyú bemeneti(szívott) oldalára. Egyes ilyen leválasztók eleve tartály-csatlakozással készülnek (lásd a bal oldali rajzot, az egyik külföldi tanulmányból).
Az általam választott tartály bekötés is jó (lásd a jobb oldali példán), mert a kazánban úgy sincs nagy nyomásesés. Viszont a tartály így hidegebb vizet kap, ami jót tesz az élettartamának.
A fentieket figyelembé véve alakult ki tehát a múltkori bejegyzéshez csatolt fűtőköri megoldás (ezen van a sokat tárgyalt tágulás tartály is), illetve a lenti kazánkör és a HMV előállítás is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése